Megszokottnak számít, hogy a látogatókat az adott kor hangulatának megfelelően berendezett enteriőrök fogadják. Ezért talán különös, sőt bizarr hatással bír, hogy az edelényi kastély új gyűjteménye a szocialista időszak mindennapjait mutatja be.
A „Népszuper” egy rádió fantázianeve, de egyben Magyarországon egyedülálló kortörténeti kiállítás címe is, amely közel negyedszázadot tár elénk néhai Barna György műgyűjtő szerteágazó figyelmének megfelelően. Minden tárgynak, dokumentumnak története van, akár egy nagy könyv könyvjelzőjeként is használható bármelyik. A kiállítás az egykori gazdasági épületben kap helyet, azokban a helyiségekben, amelyeket lakásként használtak az ötvenes évektől egészen a nyolcvanas évek közepéig.
A II. világháborút követő időszak sajátos tárgyi kultúrát teremtett. A politikai ideológia a hétköznapok részévé vált, olyan társadalmi klímát teremtve, amelynek jelszavai, szimbólumai rányomták bélyegüket a fogyasztói igényekre. A kiállítás betekintést enged az időszak hangulatába annak minden jellegzetességével: így az eredeti csomagolású „luxuscikkek”, a hétköznapi háztartási eszközök, a képzőművészeti alkotások mellett megtalálhatók itt a reklám és politikai plakátok, a kor közlekedési eszközeinek két darabja, kitüntetések, oklevelek, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének emlékei és természetesen a giccsek is.
Ma már inkább tragikusnak, mint humorosnak tűnnek azok a társasjátékok, amelyek a „föld, kenyér, szabadság” címmel kerültek ki a nyomdából. A gabona és takarmány beszolgáltatási „verseny” emléklapja már éppúgy fájdalmas történelmi emlék, mint az a „békevédelmi szerződés”, amelyet akkor kapott tulajdonosa, ha a fél éves beszolgáltatási kötelezettségét két-három hónap alatt teljesítette. A paraszti gazdálkodás átalakulását érzékelteti a háború utáni évtized „fatengelyes világa”, a zománcozott edényekkel, a dagasztóteknővel, a vajköpülővel, és a többi, ma már alig ismert használati eszközével.
A gyűjtemény gazdagságát mutatja a háztartási eszközök sokasága és a „házi drogéria” kellékei: arckrémek, bőrápolók, szappanfélék, szájvíz, körömlakk, a Flóra szappan és hintőpor. A magyar történelem 1945–1968 közötti korszaka kiemelkedő fontosságot tulajdonított az érdemek elismerésének. Ennek egyik formája volt a több helyen is visszatérő „kitűzős” kitüntetési forma, de az oklevelek és vándorzászlók, díszzászlók adományozása is divatot teremtett. Zászlót kaptak a „szocialista brigád”-ok, Rákosi címerrel díszített vándorzászlót az „újítási verseny” győztesei. 1968-ban még a „betakarítási verseny” győztesét, vagy a „legjobb építész tervezőt” is vándorzászlóval jutalmazták. Ezekből is számos különleges változat szerepel a kiállításon.
A szovjetizálás évei alatt míg a gyerekek szovjet népmesékkel, társasjátékokkal ismerkedtek, a Szikra Lapnyomda számolatlanul nyomta a kiállításon is látható klasszikusokat: Marxot, Engelst, Sztálint és Lenint. Az „asztali Leninek” nélkül kiránduló csoport, küldöttség nem térhetett haza a Szovjetunióból. Ezt a posztamensen és íróasztalon egyaránt megjelenő, s a rendszerváltásig maradó Lenin-kultuszt jól érzékeltetik a kiállítás sokféle formájú, nagyságú, alapanyagú szobrai.
